Alapvetően az irodalommal, mint tantárggyal egész jóban vagyok, és azt mondhatom, kevés olyan költő vagy író van, akinek sikerül kivívni az unszimpátiámat. Ebbe a kategóriába tartozik Ady, akinek egoizmusától a falnak tudnék menni. Azt hittem, nem lesz még egy olyan ember, aki hasonló érzelmeket válthat ki belőlem, ám tévedtem.

Szabó Lőrinc költészetét egész addig csak furcsának találtam, míg el nem olvastam A semmiért egészen című költeményét. Ady csak egoista volt. Szabó Lőrinc ellenben hímsoviniszta, és ezt nem is titkolja. Én nem vagyok a feminizmus elkötelezett híve, nem küzdök bármi áron a nők egyenjogúságáért, de az a nyílt megalázás, ami ebben a versben megjelenik kicsit kiverte a biztosítékot.

"Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd."

Ezek után azt hiszem, kijelenthetem, hogy Szabó Lőrinc költészete kifejezetten bosszant. Nem hiszem, hogy önszorgalomból olvasgatni fogom. (Az egyetlen előnye, hogy versei könnyen érthetőek. :D )

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.